A kiégés két arca – Stresszkezelés vagy rendszerszintű változás?

A kiégés nem gyengeség, hanem a rendszer tünete – Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

A kiégés ma már nemcsak egy orvosi vagy pszichológiai kérdés, hanem a jelen kor társadalmi-tudati állapotának tünete. Legalábbis ezt állítja Byung-Chul Han, a berlini Művészeti Egyetem filozófia tanára, aki A kiégés társadalma című rövid, de rendkívül tömör esszéjében nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy új megvilágításba helyezze a teljesítménykényszeres, maximalista modern embert.

A könyv üzenete minden vezető, HR-szakember és tudatos munkavállaló számára kulcsfontosságú: a kiégés nem a gyenge egyének baja, hanem egy olyan rendszer következménye, amelyben a teljesítő, „pozitivitásra” és hatékonyságra épített normák felőrlik az egyéneket.

Teljesítménytársadalom – a szelíd kizsákmányolás világa

Han érvelése szerint a 21. században már nem egy elnyomó, tiltó hatalom határoz meg bennünket, hanem a pozitivitás diktatúrája. Ahelyett, hogy azt hallanánk, mit nem szabad, ma azt halljuk: „Meg tudod csinálni!”, „Légy a legjobb önmagad!”, „Fejlődj folyamatosan!”. Ez elsőre motiválónak tűnik, ám Han szerint ez az önmotiváció éppen az, ami az önkizsákmányolás motorja lesz.

A modern ember nem egy főnök parancsait teljesíti, hanem saját magának szabja ki a teljesítendő feladatokat. Saját projektjévé válik. A szabadság tehát paradox módon nem felszabadít, hanem terhel.

Civilizációs ár

A könyv egyik központi gondolata, hogy a kiégés, a depresszió és a figyelemzavar nem egyéni vagy genetikai problémák elsősorban, hanem társadalmi közegünk strukturális mellékhatásai. A folyamatos produktivitás, a multitasking, az állandó önmenedzselés kimeríti az idegrendszert, csökkenti a kreativitást és kiüresíti az énhatárokat.

Míg a klasszikus burnout-szakirodalom klinikai oldalról közelít, Han egyfajta kultúrlélektani diagnózist ad: nem (csak) az egyén fárad el, hanem az a nyelv és logika, amiben a sikerről, hatékonyságról és énfejlesztésről gondolkodunk.

„A teljesítményalapú én egy aknamunka áldozata: saját maga ellen dolgozik.”
(Byung-Chul Han)

Mit kezdhet ezzel a gondolattal egy vezető vagy HR-es?

Han nem nyújt recepteket. De gondolkodásra késztet. Arra, hogy a problémát ne csak életmód-tanácsokkal vagy stresszkezelési tréningekkel kezeljük, hanem rendszerszinten is megvizsgáljuk: vajon milyen elvárások, normák és értékrendek mentén működnek a szervezeteink? Mi az, amit dicsőítünk, mitől függ az előrelépés, milyen a hibához vagy a pihenéshez fűződő viszonyunk?

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: a személyes tudatosság, az önreflexió és a stresszkezelési eszközök használata nagyon is relevánsak és hasznosak. Az egyén nem tudja mindig az egész rendszert átalakítani – de tudatos döntésekkel és gyakorlati technikákkal sokat tehet saját mentális egészségéért. Ide tartozik például:

• a határok tudatos kijelölése (munkaidő, e-mail-kezelés),
• rendszeres digitális detox,
• mindfulness-gyakorlatok,
• az elvárások újratárgyalása,
• támogató kapcsolatok keresése a szervezeten belül.

Egyre több cég ismeri fel, hogy a fenntartható működés nemcsak a környezetre, hanem az emberekre is vonatkozik. Ebben pedig kulcsszerepe van a megelőzésnek, a tudatosságnak és a munkakultúra átformálásának.

Közös felelősség, közös megoldás

A burnout megelőzése akkor lehet igazán hatékony, ha szervezeti és egyéni szinten is elismerjük a felelősségünket. Egyéni oldalról fontos, hogy a munkavállalók képesek legyenek felismerni saját határaikat, kezelni a stresszt és nemet mondani a túlterhelésre. Vezetői oldalról viszont elengedhetetlen egy olyan munkakultúra kialakítása, amely nem jutalmazza a folyamatos túlórázást, és nem csak a látványos eredményeket értékeli. A bizalom, az autonómia és a pszichológiai biztonság jelenléte csökkentheti a kiégés kockázatát, miközben növeli a dolgozói elégedettséget és megtartást. Éppen ezért ez nem csupán egyéni küzdelem, hanem a munkahelyi jólét (wellbeing) közös ügye. A szervezeteknek érdemes tudatosan foglalkozniuk ezzel a kérdéssel – nemcsak humanitárius, hanem üzleti szempontból is.

Kezdjünk el beszélni róla – másképp

Byung-Chul Han könyve nem ad válaszokat, de pontos kérdéseket tesz fel. És néha egy jól irányzott kérdés többet segít, mint ezer tanács. Ajánlott olvasmány mindazoknak, akik emberekkel dolgoznak, embereket vezetnek, vagy csak meg akarják érteni, miért fáradunk el, és mit kezdhetünk vele – egyénként, vezetőként vagy szervezetként. A Kiégés társadalma nemcsak egy könyv, hanem egy meghívás is: kezdjünk el beszélni a kiégésről nemcsak egyéni gyengeségként, hanem társadalmi, munkahelyi és kulturális jelenségként. A változás azzal kezdődik, hogy másképp tesszük fel a kérdéseket – és másképp hallgatjuk meg a válaszokat is.

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Nézd meg kapcsolódó képzésünket: